Csitár - a korábbi évszázadokhoz hasonlóan - a szécsényi uradalomhoz tartozott a 18. század elején is. Így név szerint megnevezhető birtokosai mindig azonosak voltak Őrhalom (Trázs),Varbó, Drahi stb. települések tulajdonosaival. Egy 1716. július 6. -án készült tanúkihallgatási jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy Csitár felét a Bossnyák, a másik felét a Forgách család bírja, de ez utóbbi birtokrésznek gróf Csábrági Koháry István a zálogos birtokosa. A tanúk vallomása szerint "a legközelebb ell múlt Rákóczi Ferenc Rebelliójában a Forgách rész a pusztákkal együtt Gróff Forgács Simon úrnak, a Bossnyák rész Csitár és Gárdoni, Keresztúri pusztákkal együtt adatott Sövényházi Ferencznek." A megkérdezett tanúk között volt az akkor Pöstyén pusztán lakó, 40 éves Sövényházy Ferenc is, aki elmondotta, hogy "...az ell múlt Rákóczi Ferenc rebelliójában ezen Fátens Csitárban Bossnyák részt maga bírta, a Gárdoni pusztát pedig egészben bírta ő kegyelme". A Bossnyák résznek, mintegy 25 évig Jánosy János is birtokosa volt.
A meghallgatott tanúk vallomása alapján a falu Forgách és Bossnyák részén lakó jobbágyok neveit is összeírták. Az irat érdekessége, hogy külön tüntették fel azoknak a jobbágyoknak a neveit akiknek földjei Nagy-, illetve Kiscsitár határában voltak.3'
Kiscsitár határában:

Forgách rész:                   Sipos Mátyás
                                       Sipos János
                                       Szenográdi Demeter
                                       Szenográdi András
                                       Bemard Mátyás
Bossnyák rész:                Antal Máté
                                       Gál Benedek
                                       Bozány Gergely
                                       Pálinkás János
                                       Pénzes János
Nagycsitár határában:      Szenográdi Mátyás
                                       Nagy György István
                                       Kormány György
                                       Rab András
                                       Csikány Gergely
                                       Tóth János
                                       Herczeg János
                                      Gál Mátyás
                                      Nagy András

Forgách János a Koháry Istvánnak zálogba adott Csitári birtokrészt 1725. július 26-án váltotta vissza.
A Bossnyák birtokrész tulajdonjogában az 1720-as években történt változás. Ennek megértéséhez tekintsük át a család leszármazási táblázatát.

Bossnyák Tamás
Kenderessy Mária

Judit
Balassa Imre

       Judit                                                     Imre                                              Emerencia
Koháry István                                      Lippay Borbála                               Eszterházy Zsigmond

     Erzsébet                                                Zsófia
Illésházy Miklós                                    Motesiczky Pál

        Imre                                                     Teréz
Sándor Rozália                                       Bossányi Elek

     Borbála                                                    Teréz
Sándor Ferenc                                        Bossányi Ignác

Rozália                                             Ignác         József            Anna           Franciska
Szentivónyi Ferenc

János                      Bonaventúra                        Medárd                                 Anna
 Jóny                          Szirmay                        Jezerniczky                               Kapy
Rozália                      Apollónia                         Karolna                                 József

Anna               Erzsébet                   Anzelm
Szinnyei           Forgách                 Jezerniczky
Merse               János                      Katalin

Károly                  Borbála                   Matild                     László                    Ferenc
                        Ulman Móric               Migazzi                  Jezerniczky            Szentiványi
                                                            Kristóf                    Szidónia                    Janka

A leszármazási táblázat szerint Bossnyák Tamás birtokrészét leánya Judit és férje Balassa Imre örökölte. Az e házasságból született Imre gyermekük Zsófia leányát Motesiczky Pál vette feleségül. Motesiczky Pál, 1746-ban, felosztotta birtokát gyermekei (Imre, Teréz) között. Az osztályegyesség szerint Imre Varbó, Patvarc, Telki puszta fele részének, míg Teréz (Bossányí Elek felesége) Trázs (Őrhalom), Csitár, Gárdony és Drahi puszta fele részének lett a tulajdonosa. Motesiczky Imre birtokrészét Bossányi Ignácnak adta zálogba tízezer forintért.
A Szentivónyi család 1760-ban került rokoni kapcsolatba a Motesiczky családdal, amikor Ferenc ez év január 21-én "Sándor Rozália kisasszonyt, Sándor Ferenc leányát magának nőfül eljegyezvén".34 Szentivónyi Ferenc a zálogba adott Motesiczky birtokot 1761-ben visszaváltotta, sőt az eddig Bossányi Ignác tulajdonában lévő varból, írási (Őrhalom) és drahi földeket is zálogba vette. A Bossányi birtok így már 1761-től Szentivónyi Ferenc kezén volt. A zálog lejárta után, további 32 évre a Szentivónyi család lett a Bossányi birtok zálogtulajdonosa. A Bossányiak a zálogba adott földjeiket nem váltották ki, az véglegesen a Szentiványiak tulajdonába került.
A Forgách család csitári birtokrészének 18, századi történetére kevés adattal rendelkezünk. Fentebb már említettük, hogy a zálogba adott Isitári birtokot 1725-ben váltották vissza a Koháryaktól. 1738- ban 16 jobbágy és öt zsellér lakott Csitárban a Forgách birtokrészen. .jobbágyok voltak Bernáth András, Csábi György, Csikány István, Csikány János, Csikány Mátyás, Csikány Mihály, Csikány Pál, György Mihály, Kormány György, Nagy Márton, Subor Bálint, Szenográdi András, Szenográdi György, Szenográdi Imre, Szenográdi Márton, Tóth Mihály, - zsellérek: Kormóczy János, RáczTamás, Subor Ferenc, Szószi György, Szászi Márton. A 18. század közepén a Csitár fele részét kitevő Forgách birtok két testvér Zsigmond és János között oszlott meg fele-fele arányban. A különböző szolgáltatásokból származó éves jövedelmet csak Zsigmondnál ismerjük 1752, 1761 évekből. Ez szerint Zsigmondnak 6 házhelye volt a községben, mely után a jobbágyok 1-1 forintot fizettek. A dézsma búza 67, a zab és konkoly 18 kilát tett ki. A bevételt gyarapította a malom, a kocsma után kapott árenda, az őz pénz, az urbariális szolgáltatásként kivetett 12 tyúk, 6 lúd, 6 icce vaj pénzben megváltott összege. A Isitáriak öt forintot fizettek a Káprás erdei makkoltatásért. Az éves jövedelem 102 forint 12 krajcárt tett ki.
Az alábbiakban a Szécsényben és a Gácson lakó Forgách család leszármazási táblázatát közöljük, hiszen a család a 19. század közepéig volt Csitár egyik földesura.

Forgách János

Zsigmond                                                                                                 János
                                        
 József                                                                                         Antal                     János

 Miklós         Ferenc       Zsigmond        István       Pál                 Gyula

                                 Sándor             Antal                 Jenő                   Emil               József

A falu egyes földbirtokosainak telkén élő jobbágyok és zsellérek számát az 1770. évi összeírás közli. Csitár három földesura közül Forgách Miklósnak 10, Forgách Jánosnak 14, Bossányi Ignácnak 22 jobbágya lakott a községben. Ezen felül hat házas zsellért is összeírtak, de azt nem tüntették fel, hogy azok kinek a birtokán éltek.
Tíz évvel később, 1780-ban, részletesen összeírták a Bossányiak tulajdonában - ekkor már Szentivónyi Ferenc által zálogban bírt - lévő földeket. A felmérésből nem csak azt tudhatjuk meg, hogy a szántóföldek és rétek milyen dűlőben voltak, hanem azt is, azoknak mennyi volt a területük. Az iratból számos olyan dűlőnevet ismerhetünk meg, amelyeket a 19. század közepén készült forrásokban már nem találhatunk meg, a visszaemlékezések sem tudnak róla.

7. sz. táblázat
A Bossányi uradalom Csitári birtoka 1780-ban

A közölt kimutatás szerint a Bossányi rész 1273 pozsonyi mérő szántóföldet és 173 kaszás rétet tett ki Csitár határában. A szőlő területe 81 kapás, az erdő területe pedig 232 magyar hold volt.
Az ekkor Bossányi tulajdonban lévő Gárdony pusztán a szántóföld és rét területét nem dűlők szerint írták össze, erről csupán összesített adatok ismertek. Ez szerint Gárdonyban 395 pozsonyi mérő szántóföldön, 18 kaszás réten gazdálkodtak. Az erdő területét 370 magyar holdra becsülték. Az adatokból arra következtethetünk, hogy ebben az időben még jelentős majorsági gazdálkodás nem folyhatott Gárdony pusztán. A megművelhető szántóföld területe nem haladta meg a 200 magyar holdat. A kétnyomósban művelt szántóföldnél ez azt jelenti, hogy évenként csak 100 holdat vetettek be gabonával, egyéb növényekkel. A 18 kaszás rét sem utal jelentős állatállomány meglétére.
A viszonylag csekély mennyiségű szántóföld megművelése jelentős létszámú munkaerőt nem igényelt. Az uradalomban alkalmazott cselédek számát nem ismerjük, de az anyakönyvek szerint nem sok cseléd lehetett a pusztán. Az évenkénti szülések száma alapján 20-25 családnál több nem lakhatott Gárdonyban.
Az adatokból a majorsági gazdálkodás lassú ütemű kibontakozását figyelhetjük meg, melynek megteremtője Szentivónyi Ferenc volt, aki 1761-től zálogbirtokosa volt Gárdonynak. A juhászat kialakítására is ezekben az években került sor, hiszen 1786-ban már 281 darab juhot számoltak össze a pusztán. A Bossányi Ignác és József tulajdonában lévő Csitári  birtokrészen, 12 egész házhelyen 22 jobbágy és 9 zsellér lakott 1786-ban.
Az uradalmi összeírásokból a faluban lévő kocsma épületének beosztását, építőanyagát is megismerhetjük. A Forgách család 1819-ben készíttetett részletes leírást az épületről.
"A Kocsma Ház, melly kőfundamentumon vályokból épült, és zsúppal fedett, s egy szobábul, pitvarbul, Kamrábúl és egy Istállóbul álló épület, - ez még néhai Gróf Forgách Miklós Ő
Excellentiája és Gróf Forgách József idejében épült. A tisztelt grófokat ennek fele része illeti: Miklós része ősi (negyedrész), József része szerzemény (negyedrész). A másik fele Szentivónyi
Alselmé. A kocsma végében faoszlopos szinke, zsúppal fedett, melyet Forgách József és Szentivónyi János közösen épített.
A Szentivónyi család, 1823-ban, összeíratta csitári és gárdonyi birtokát. Kimutatás készült a jobbágyok és zsellérek szolgáltatásainak megbecsült összegéről, a szántóföld, rét. szőlő,
erdő területének nagyságáról. A "Megyebeli Csitár Helysége Jövedelmeinek Egybe Írása" szerint az urbariális jobbágyok, szolgáltatásaik megváltásaként az alábbi összeget fizették földesuruknak ezüst pénzben

8. sz. táblázat
Szentiványi uradalom jövedelme 1823-ban

A zsellérek a robotért 45, tizenöt házért fúrtpénz fejében 15forintot adtak.
A forrásból megismerhetjük a szántóföld, a rét, a szőlő és az erdő területét. A haszonbérleti majorsági szántóföld 340 holdat tett ki, melyből 113 holdat őszivel, 113 holdat pedig tavaszival vetettek be. A rétekből a haszonbérleti majorsághoz 66 hold tartozott. A majorsági és
dézsmás szőlő területe 54 holdat tett ki. Az erdő 239 hold volt,  melyet hatvan esztendőre felosztva, évenként 3 holdat irtottak ki.
A falu határának szántóföldjeiről készült felmérés, megjegyzi:"Ezeknek egy része ugyan lapos, s alkalmatos a termesztésre, a más része azonban Hegyes Tájakon fekszik, s ezen felül tekintetbe vevén azt, hogy a földnek mineműsége nem a legjobb lévén az a 2-ik Classisba (osztályba) helyeztetik."
A rétekről az alábbiakat olvashatjuk: "Ezen Rétek meglehetős fekvésűek lévén, és elég alkalmatos szénát teremvén, a  2-ik classisba helyeztetnek."
"Ezen határbeli Szöllőket a Marczali és Tolmátsi Szöllőkkel egyben hasonlítani semmi esetre nem lehetvén azok a 3-ik Classisba helyeztetnek."
Az összeírás a Gárdony pusztán található földek ismertetésére is kitér. Megtudhatjuk, hogy a majorsági szántóföld 150 hold, melynek egyik felét őszivel, a másik felét tavaszival vetették be. A szántóföld minőségéről azt olvashatjuk, hogy "Ezen Határnak Szántóföldjei mind azért, hogy sík, a termesztésre különös jó fekvésűek lennének, mind pedig azért, hogy azok egyéb eránt is jó minéműségűek lennének, hozzá tartozván az is, hogy a majorbeli Épületek közel léte a legkönnyebb munkáltatást szolgáltatná, azokat az 1-ő Classisba tettük." A majorságbeli rét 15 hold, a dézsmás szőlő 47 hold volt.
Az uradalmak gazdálkodásáról, állatállományukról sajnos nincsenek adataink. Így nem tudjuk, hogy a különböző időszakokban mit és mennyit termeltek földjeiken. A Forgách családnak a csitári
határban történő gazdálkodásáról, források hiánya miatt, szinte semmit nem tudunk. Valószínű, hogy a Forgáchok önálló majorsági gazdálkodás kialakítására Csitárban soha nem törekedtek. A falu határában lévő majorsági földjeiket a jobbágyok és zsellérek művelték meg robotmunkában. A Szentivónyiak viszont - kezdetben mint zálogbirtokosok - egyre több cselédet alkalmaztak Gárdony pusztán a 18. század második felétől.
A 19. század közepén a falu és Gárdony puszta földbirtokosainak személyében változás történt. A Szécsényben lakó Forgách család a hozzátartozó birtokokat - így Csitár egy részét is - Pulszky Ferencnek adta el. A Szentivónyi birtokrész, melyhez Gárdony puszta is tartozott, az 1840-es években Torkos László tulajdonába került 120.000 forintért. 1868-ban már Balassa János volt Gárdony birtokosa, aki csupán két évig irányította a gazdaságot, mert 1870-ben már leánya (Torkos Lászlóné) volt Gárdony puszta tulajdonosa.
Az elegendő tőkével nem rendelkező Torkos Lászlóné, 1876-ban Jánossy Rezsőnek adta bérbe a gárdonyi határt. 1880-ban Zichy Nándor (felesége Zichy Lívia) vásárolta meg az akkor már jól felszerelt gazdaságot. Alig másfél évtized múlva új tulajdonosa lett Gárdony pusztának. Zichy Nándor leányát, Mariettát, Székhelyi Gróf Mailáth István Géza feleségül vette 1894-ben. Mailáth Géza a Torkos család számára épített (Ybl Miklós terve alapján) földszintes kastélyt lebontatta, helyére Hubert József építész terve szerint, egyemeletes neoreneszánsz stílusú épületet emelte tett. A gárdonyi gazdaságot új cselédházakkal bővítette, modernebb gazdasági eszközöket szerzettbe, generátorral fejlesztett árammal látta el a pusztán lévő épületeket.
A rendelkezésünkre álló adatok szerint Mailáth Géza nem egy fejletlen gazdaságot vett át 1894-ben elődeitől. Torkos Mihály 1853-ban, egy fiatal, Egerben született tiszttartót alkalmazott Gárdony pusztán, aki a gazdálkodás mindennapi munkáját irányította. A marcali plébánián  őrzött anyakönyvek szerint munkaerőben sem volt hiuíny. 1870- 1880 között több mint ötven családfő dolgozott a gárdonyi uradalomban. ezek közül 30 fő béres, 1 _5 fő kocsis, 6 fő juhász, 4 fő kerülő munkökörben dolgozott. A cselédek névsorában
már csitáriak voltak, akik az ősi föld fölaprózódása miatt jutottak erre a sorsra. A faluból legtöbben  Csíkány Sebők Pénzes családokból szegődtek cselédnek. Az alkalmazottak többsége Rimóc, Varsány, Sipek, Kelecsény településekről költözött a pusztára. Voltak olyanok is, akik korábbi lakóhelyüknek Csalomiát, Csesztvét, Herencsényt, Bercelt, Alsósztregovát jelölték.
Az 1864-ben készült birtokívekből nemcsak a tulajdonosok változását ismerhetjük meg, hanem Gárdony puszta bel- és külterületének nagyságát is. Az 1864. évi felmérésből az alábbi adatokat jegyezhettük ki Gárdonyról.

9. sz. táblázat
Gárdony puszta belterületének nagysága 1864-ben

       10 sz. táblázat
Gárdonypuszta külterületének nagysága 1864-ben

A szőlőültetvény 33 hold 600 négyszögöl volt, melyből 28  hold 800 négyszögölt dézsmás szőlőként tartottak nyilván.
Ha a táblázatokban foglalt adatokat összesítjük, az alábbi eredményt kapjuk:

11. sz. táblázat
Gárdonypuszta bel- és külterülete 1864-ben

A falu két földbirtokosának földterületéről, az 1893. évben készült összeírás tájékoztat.

12. sz. táblázat
Uradalmi birtok megoszlása 1893-ban.

Két évvel később 1895-ben, a Zichy Lívia birtoknak már Mailáth I. Géza volt a tulajdonosa. Az ekkor készült felmérésből a pusztán található állatállomány összetételét is megismerhetjük.

13. sz. táblázat
Gárdony puszta határa művelési ágak szerint 1895-ben

               14.sz. táblázat
Az uradalom állatállománya Gárdonypusztán 1895-ben

  
A századforduló táján a Szécsényben lakó Pulszkyak Gross Jenőnek adták el Csitárban lévő földjeiket. Az 1911. évi összeírásban már az új földbirtokos neve szerepel.
 

15.sz. táblázat
Csitár 100 kh.-nál nagyobb földbirtokainak megoszlása művelési ágak szerint
1911-ben

A II. világháború után, a megszűnt uradalmak földjeinek egy részét a falu és a puszta szegényebb családai között osztották ki, majd az 1950-ben megalakult termelőszövetkezet lett a puszta
tulajdonosa.